Hamis mítoszok

- "A fogyatékosok csak egymás közt érzik jól magukat."

Nem igaz! Az emberek általában barátokkal, szeretett családtagokkal, jó munkatársak közt érzik jól magukat. Nem szempont, hogy a barát cukorbeteg, vagy hogy a kolléga bottal jár.

- "Nincs igényük a szórakozásra, hisz elég a maguk baja."

Nem igaz! Senki sem tölti az életét csak szórakozással, vagy csak a sorsa felett érzett bánkódással, hisz az életbe mindkettő bőven belefér.

- "Ők egész másképp éreznek, mint a normális emberek."

Nem igaz! Normális az, ha az ember néha nevet, néha sír? Valakit szeret, mást utál? Olykor letört, máskor feldobott? Tény, hogy mindannyian másképp érzünk, de valamennyien emberi módon tesszük.

- "Annyira megszokták, hogy olyanok, amilyenek, hogy zavarná is őket, ha mások lennének."

Nem igaz! A "ha" filozófiája... Önt zavarná, ha szebb lenne? Ha ügyesebb? Okosabb? Szerencsésebb? De ha nem az...

- "Szeretnek elkülönülni a többiektől."

Nem igaz! Ha valakit úgy kezelnek, mint aki nem a többi közé való, nem biztos, hogy önként és örömmel választja a különállást.

- "A sérültek képtelenek bármilyen önálló döntés meghozatalára."

Nem igaz! Akinek kevés alkalma nyílik ennek a gyakorlására, elképzelhető, hogy többet kell küszködnie, míg jó döntésre jut.

- "A fogyatékosságok átterjedhetnek egyik gyerekről a másikra. Ha pl. egy gyerek egy fogyatékossal van együtt az óvodában, ő is visszafejlődik."

Nem igaz! A fogyatékosság nem fertőző, mint a nátha. Viszont mindkét gyermek sokat segíthet a másiknak: a sérült gyermek modellálja az épet, s az ép korán megtanulja elfogadni a másságot.

- "A legtöbbjük, ha akarna sem lenne képes úgy dolgozni, mint egy normál ember."

Nem igaz! Mindenki másra képes, s azt kellene végeznie, amiben a legjobb. Azonban sem az ép, sem a sérült szellem nem nyújt biztosítékot a lustaság, tehetetlenség, ostobaság ellen.

- "Ha találkozunk velük, legjobb rájuk sem nézni, nehogy azt higgyék, megbámuljuk őket."

Nem igaz! Ön talán szeretne olyan társadalomban élni, amelyben levegőnek nézik?

- "Nem szabad segíteni az utcán, mert megbántódnak."

Nem igaz! Endedje meg, hogy mindenki maga dönthesse el, kér-e, elfogad-e segítséget. Ha megkérdezi, két választ kaphat: köszönöm, igen, vagy köszönöm, nem.

- "Legjobb nekik az intézetben, ott legalább mindenük megvan, és mégiscsak a szakemberek tudják a legjobban, hogy mit kell velük kezdeni."

Nem igaz! Nem egy sérült embert kényszerít az élet intézetbe, ez azonban többnyire nem az ő szabad választása. Ki az, aki nem vágyik családra, otthonra?


NAVIGÁCIÓ

FŐMENÜ

Vissza az előző oldalra

Vissza a drahu.org.hu honlapra

Ugrás a lap tetejére

De juRe Alapítvány 2011. | Minden jog fenntartva.
1112 Budapest, Neszmélyi út 36. - Email: info@drahu.org.hu - Technikai probléma jelentéséhez klikk ide!